Ez a skóciai kórház a nevét a faluról kapta, melyben található. East Fortune egy kicsiny falu, Edinburgh-tól mindössze félórás autóútra. 1915-ben a falu területén katonai légibázist alakítottak ki, amely a német zeppelinek elleni védelmet szolgálta az első világháborúban. 1919-ben erről a bázisról szállt fel a legelső olyan brit léghajó, ami átrepülte az Atlanti Óceánt. Ennek emlékére az egykori légibázison ma Repüléstörténeti Múzeum található, a falu leginkább erről híres. Ám az urban exploration kedvelői más okból keresik fel a helyet. 

Az első világháború után az egykori légibázis épületeit tüdőszanatóriummá alakították. Az egészségügy fejlődésével sikerült egyre inkább visszaszorítani a tüdőbetegségeket, így 1956-ban a szanatóriumot elmegyógyintézetté alakították át. A kórházat 1997-ben zárták be, azóta elhagyatott.

Könnyen megközelíthető, meghajlott vaskerítések és szántóföldek veszik körbe ezt a sok apró épületből álló kórházat. Tiltó táblák figyelmeztettek, hogy talán nem jó ötlet a betolakodás, többek közt az erős azbeszt szennyezés miatt. 

  Kanyargós vidéki utak vezetnek ehhez az elfeledett Észak-skóciai roncstelephez. A telep tulaja, Leslie, egy 80-as éveiben járó vidám, pirospozsgás öregember, aki korát meghazudtoló módon jön-megy, cipel. A közelben lakik, a telephez tartozó földet műveli és felügyeli épp, mikor megérkezünk. Csekély összegért cserébe bárki elvihet bármit.

   A régi, jobb napokat is látott autók különleges látványt nyújtanak ezen a felhős, borongós napon.

A skóciai Rosslynlee Elmegyógyintézet, a fővárostól, Edinburgh-tól 11 km-re délre található,  a Da Vinci-kód című regényben is megjelenő híres Roslin kápolna közelében.

A William Lambie Moffatt mérnök által tervezett intézet 1874-ben nyitotta meg először kapuit, körülbelül 500 betegnek adva otthont. Az 1980-as évek óta létszáma fokozatosan csökkent, az intézményen kívüli ellátás gyakorisága miatt. 2011-ben zárt be végleg.  A fémtolvajok és vandálok ellenére, az épület még ma is áll, elég sok orvosi eszköz, berendezés is megmaradt. Ennek ellenére állapota jelentősen leromlott az elhagyatottság és a skót időjárás viszontagságai miatt.  A gazzal felvert, illetve félig leszakadt emeletek, a megrozsdásodott kórházi ágyak, a penésszel és gombával beborított egykori gumiszobák horrorisztikus látványt nyújtanak. De valamiért úgy érzi az ember, hogy fénykorában sem lehetett sokkal vidámabb hely. Ilyenkor érzem úgy, hogy bárcsak mesélni tudnának a falak. Azt, hogy lenne mit elmondani mi sem bizonyítja jobban annál, hogy egy itt dolgozó orvos könyvet is írt az itt töltött évekről.

Sajnos, aki látogatni szeretné, az már nem sokáig teheti ezt meg, ugyanis lakónegyedet terveznek építeni a helyére. 

Skóciába költözésem óta ez volt a legelső elhagyatott épület, amit bejártam. Ellentétben a többi hasonló kalandommal, ide viszonylag egyszerű volt a bejutás, bár kerítések alatt, ablakokon át kellett bemásznunk, s mindvégig figyelmeztető táblák, kamerák szembesítettek akciónk nem teljesen legális voltával. Ám amiatt, amit ott találtunk egyáltalán nem bántuk ezt a kis illegalitást.

 A képre kattintva megnyílik a galéria.

      Emlékszem épp a baromi unalmas számítógépes munkám végeztem, amikor eszembejutott az ötlet, hogy milyen érdekes lenne egy olyan weboldalt készíteni, ami a turistalátványosságok helyett az eldugott, omladozó szebb napokat is látott épületekről szólna, amelyek mellett talán sokan elmennek, de annál kevesebben tudják a történetüket. Akkor már régóta furcsa kíváncsiságot éreztem az ilyen jellegű épületek iránt, csak egyetlen dolgot nem tudtam, mégpedig azt hogy az ilyen épületek felkutatása nem is annyira furcsa, sőt, sokak által kedvelt időtöltés, amit a legtöbben még magyar nyelvterületen is urban exploration-nek vagy rövidítve urbexnek hívnak.

    Valami frappáns de rövid nevet szerettem volna adni a blognak, hát az utóbbi nem sikerült. A kenopsia szót egy furcsa, lefordíthatatlan szavak listájában olvastam, és rögtön megtetszett. Görög eredetű szó ami olyan épületet, helyszínt jelent, ami valaha nyüzsgött az élettől, de ma már csendes, elhagyatott és emiatt ijesztő. Úgy gondoltam ez tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, amit az ember egy valaha élettel teli, elhagyatott épületbe belépve érez.